A távmunka az Amerikai Egyesült Államokban
A távmunka, mint a munkaszervezés korszerű formája elsőként az Egyesült Államokban terjedt el, ahol a technológiai fejlődés először érte el azt a szintet, hogy a munkavállalók ezrei számára lehetőség nyílt, hogy otthon (vagy a helyi teleházban) végezhessék munkájukat. Az USA-ban mintegy 15 millió távmunkást alkalmaznak, és ez még mindig további növekedést mutatnak.
Egyes kutatók szerint az elkövetkező években a távmunka világméretű elterjedése várható. Jack Nilles, a távmunka "alapítóatyja" volt az, aki felismerte a távmunka elterjedésének a szociális, környezeti és technológiai feltételeit Amerikában. Jack Nilles ma a távmunka szakterületének nemzetközileg elismert tekintélye, aki számos kísérleti távmunka-projektet és távmunkával kapcsolatos kutatásokra és távmunka-programfejlesztésekre specializálódott tanácsadó céget vezetett.
Az Egyesült Államokban ma már tömegesen "küldik haza" dolgozóikat, miután ráébredtek, mekkora méretű megtakarítást tudnak a távmunka alkalmazásával elérni. A munkavállalók egy része szívesen vonul vissza otthonába, családja közelébe, de a nagy váltások során sok esetben azon dolgozók is távmunkára kényszerülnek, akik szívesebben maradtak volna munkahelyükön, élvezve a vállalat által nyújtott védelmet, gondoskodást, a cég által finanszírozott egészségbiztosítást, egyéb dolgozói juttatásokat és nem utolsó sorban a kollegiális közösséget.
A távmunka az Európai Unióban
Miközben az USA-ban a munkaképes lakosságnak már kb. 15%-a dolgozik távmunkában, Európában ez az arány jelenleg csak 2-3 % között van. Az 1998-as év fordulópontot jelentett az új típusú munkamódszerek európai fejlődésében. A távmunkások száma az utóbbi időszakban megduplázódott, jelenleg mintegy 4 millió európai távmunkásról beszélhetünk. A távmunka-végzés iránti igények növekedését hozza magával a távközlési technológiák gyors fejlődése, az európai telekommunikációs piacok liberalizálása, ennek okozataként a távközlés egyre olcsóbbá válása, valamint a hálózati kultúrát már az iskolában megismerő új nemzedék megjelenése a munkaerőpiacon.
Minden valószínűséggel a távmunka a 21. században a globális gazdaság egyik meghatározó tényezője lesz, mellyel nagyon sok vállalatnak számolnia kell. A távmunka alkalmazása része lesz a legtöbb szervezet menedzsment stratégiájának, amire érdemes a cégvezetőknek időben felkészülni. A távmunka alkalmazása a legtöbb esetben jelentős költség-megtakarítást eredményezhet, feltéve, ha a távmunkára való átállás megfelelően előkészített és jól menedzselt projekt keretében történik meg.
Az Európai Unió azzal számol, hogy a következő évszázadban a foglalkoztatáson belül a távmunka jelentős, egyes vélemények szerint döntő szerepet fog játszani. A távmunka eszköz lehet arra, hogy olyan személyek számára is munkalehetőséget teremtsen, akinek foglalkoztatására lakóhelyén egyébként nem lenne mód. A távmunka uniós szintű integrációja révén egy jelentős, jól képzett réteg nem kényszerül lakóhelye elhagyására, ha képzettségének, kreativitásának megfelelő munkához, és az azzal járó magasabb jövedelemhez szeretne hozzájutni.
Az európai országok közül Hollandiában a legmagasabb a távmunkások aránya: a lakosság 18%-a vett részt valamilyen formában ilyen típusú munkavégzésben. Bizonyos adatok szerint 7 millió távmunkás dolgozik Európában. Ez lemaradást mutat az USA-hoz képest, ahol számuk 15 millió fölött van, azonban a növekedés ütemét tekintve sikerült megelőzni Amerikát. A távmunka Európában is kezd tömeges méreteket ölteni: egymilliót meghaladó a távmunkában dolgozók száma Németországban, Nagy-Britanniában és Hollandiában. A távmunkások összes dolgozókhoz viszonyított számát tekintve az élen járók: Hollandia, Dánia, Svédország, Finnország. Az európai átlag 4,5%.
Megállapodások születtek több európai országokban is (pl. Hollandia, Svédországban, Írországban), illetve folyamatban van EU szinten az erre vonatkozó irányelveinek kidolgozása. A távmunka fejlesztési programok között az egyik legérdekesebb a finn távmunka fejlesztési program, amelyet 1995. márciusában fogadtak el. A programmal úgy kívánják irányítani az új munkakultúra meghonosítását és a vállalatok hálózatépítési törekvéseit, hogy a lakosságnak megfelelő tevékenységi és oktatási lehetőséget nyújtanak úgy, hogy ezáltal az ország egész területe lakható maradjon. A finnek egyébként 1997-ben távmunka útmutatót készítettek a munkáltatók számára.
Hollandiában 1996. májusban indult el Nederlands Telewerk Forum (Holland Távmunka Fórum). A fórum oly módon segíti a távmunka hollandiai elterjedését, hogy a kormány illetékesei, valamint a munkaadók és a munkavállalók elé tárja ennek a foglalkoztatási formának az előnyeit. A programnak négy fő feladata van: informálás, adatbank és bemutató, kutatás, kijárás és konzultáció.
A holland példánál érdekesebb a német távmunka kezdeményezés, amelyet 1996-tól kezdtek el bevezetni. Kölnben 1997. márciusában külön program indult a kis- és középvállalatok távmunka támogatására. Hollandiában az 1998-as választásokon 3 párt is kitért programjában a távmunkára fejlesztésére.
Az európai országok közül Dániában legnagyobb a fő-vagy részmunkaidőben táv-dolgozók aránya. Az új rendelet szerint minden munkaadó adómentes juttatásként vásárolhat dolgozói számára otthoni számítógépet, amennyiben azt a dolgozó munkájához kapcsolódó feladatokra is fel tudja használni. Ennek eredményeképpen, főként a nagyobb vállalatok, gyors vásárlásokba kezdtek, és rövid időn belül az alkalmazottak háztartásainak 75%-ába került számítógép. Cserébe a dolgozóktól megkövetelték, hogy szerezzék meg a computer használói jogosítványt (ECDL), a tanulást saját szabadidejükben kellett megoldani, akár távoktatás segítségével, de a munkáltató költségén. Két éven belül közel 200 ezer dán munkavállaló élt ezzel a lehetőséggel, melynek következtében napjainkra Dánia világelső lett a számítógéppel felszerelt háztartások arányát tekintve. 1998 nyarán már a dán háztartások kb. 17% rendelkezett Internet kapcsolattal. Az Európai Unió országaiban mindenhol működnek már nemzetközi távmunka szövetségek, egyes országokban (pl. Németország, Írország) külön távmunkásokat tömörítő szakszervezetek is alakultak. Rendszeresek a távmunkát népszerűsítő és fejlesztő rendezvények, regionális projektek, konferenciák.
A távmunka elterjedtsége Európában
Távmunka Magyarországon
A csak részben megszületett magyar gazdaságban a távmunka még nem elterjedt munkavégzési mód, már csak azért sem, mert a távmunkában kiadott és elvégzett munkák minősége és bére meglehetősen alacsony színvonalú. A távmunka tehát egyelőre se a munkaminőség, se a munkateljesítmény növelésével nem jár.
Az állam feladatának tartja a távmunka meghonosítását Magyarországon, de ennek ellenére még mindig nagyon kevés magánszemély és vállalat használja ki a pályázati lehetőségeket. Az alkalmazotti távmunka jelenléte Magyarországon elenyésző, elterjedését hátráltatja a konzervatív munkakultúra, a menedzserek újtól való ódzkodása. A vállalatvezetők többsége képtelen elsajátítani a távolról való menedzselés képességét, az objektív eredménymérésen alapuló ellenőrzést, amely a távmunka alapja lenne. A vállalatok még túlságosan költségesnek tartják a távmunkahelyek kialakítását.
A magyarországi munkáltatók ma még vonakodnak a távmunka alkalmazásától, pedig annak gazdasági előnyei nyilvánvalóak. A technikai feltételek többnyire adottak, az infrastruktúra fejletlensége ma már nem hozható fel indokként, az ok tehát az emberi tényezőkben, a menedzseri gondolkodásban keresendő. Az évek során kialakult megszokások, hagyományok, a munkahelyi szervezet és kultúra része az alkalmazottakat felügyelő, körbejáró főnök, aki tudatosan vagy tudat alatt úgy gondolja, amint dolgozója kikerül a látóköréből, elveszíti felette a kontrollt (és hatalmát). Nyilván szüksége van a vezetőnek közvetlen jelenlévő munkatársakra, de a feladatokat önálló hatáskörben végző dolgozók, amennyiben ez számukra is vonzó, otthon is ugyanúgy elvégezhetnék a rájuk kiosztott feladatokat. A területen végzett felmérések azt a meglepő eredményt mutatták, hogy az otthon dolgozó munkatársak hatékonysága 20-30 %-kal meghaladja a cég székhelyén dolgozókét. A vállalat a távmunkára való átállással mindemellett jelentős összegeket tud megtakarítani: hiszen kevesebb bérleti díjat, rezsit, személyi költséget és dolgozói hozzájárulást kell kifizetnie. Egy új távmunkahely kialakítása pedig a hagyományos megoldás töredékébe kerül. A magyarországi munkavállalók és munkáltatók nincsenek tisztában a távmunka fogalmával és követelményeivel.
Magyarországon csupán az otthonok 18-20%-ában található személyi számítógép, ezek harmada is elavult, munkavégzésre, és gyors adatcserére nem alkalmas. Az internetezők száma sem nőtt az elmúlt években jelentős mértékben. A lakosság szinte elenyésző hányada használja az Internetet - a távközlési díjak magasak, a napközbeni online kapcsolattartás luxus-.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon ma minden harmadik foglalkoztatott számítógéppel dolgozik. A lehetőség adott, a feltételek változásával várhatóan Magyarországon is nő majd a távmunka lehetőségek száma. Az 1990-es években Magyarországon is megjelennek a távmunka-végzési lehetőségek. Feltételezhetően a távmunka a fejlettebb munkaerőpiacok és foglalkoztatási rendszerek egyik jellemző munkaszervezési formája.
A nemzetközi trendek a foglalkoztatási hierarchiában a top-down modell szerint a távmunka esetében a magasabb szintű, kvalifikált és elektronikus környezetben végezhető munka esetében mutatnak jelentősebb és relatíve stabil foglalkoztatásra példákat. A klasszikus értelemben vett távmunkások száma Magyarországon jelenleg még nagyon alacsony. Az előző kormány intézkedéseket tett annak érdekében, hogy ezt a foglalkoztatási formát elterjessze, a program eredményei azonban meglehetősen szerények voltak. A munkaadók hangsúlyozták, hogy nem képesek ilyen hosszú időre elkötelezettséget vállalni, bizonytalan piaci feltételek mellett. A program indítása - megítélésünk szerint - idő előtti volt, következésképpen a hazai gazdaságba szervesen nem tudott beépülni, kudarca az adott feltételek között elkerülhetetlen volt.
A távmunka elterjedése előtt több jelentős probléma is lépett fel. A legtöbb munkavállaló nem képes vállalni e munkavégzéshez kapcsolódó járulékos költségek finanszírozását és erre a munkaadók sem hajlandóak. Ha a költségek finanszírozását a munkaadók mégis átvállalják, ezzel a foglalkoztatási formával hazánkban kevesebbet tudnak megtakarítani a magas járulékos költségek miatt, mint külföldön. A hazai lakásállomány nagy hányada meglehetősen kis alapterületű, a zavartalan munkavégzés igényeinek nem felel meg. Kevesek rendelkeznek elég tágas lakással ahhoz, hogy azon belül zavartalan munkahelyet tudjanak maguknak kialakítani. Sok esetben megoldatlan a számítógépes adatvédelem, illetve a számítógépek vagyonvédelme, biztosítása és folyamatos üzemképességének garantálása.
A munkaadók - akik megpróbálkoztak ezzel a formával - véleménye a távmunkások munkahatékonyságával kapcsolatosan eltérő. Sokan úgy gondolják, hogy nincs jelentős különbség a távmunkás és a hagyományos formában foglalkoztatott dolgozók teljesítménye között. Úgy tűnt, hogy lényegében a munka típusa határozta meg azt, hogy a távmunkás tevékenységének minőségét a munkaadó az átlagosnál jobbnak vagy kevésbé jónak minősítette.
Érdemes megemlíteni, hogy a munkaadók a legtöbb esetben preferálják a munkakihelyezést valamilyen formában. Ez azt jelenti, hogy a távmunkások többsége Magyarországon nem alkalmazott, hanem ún. kényszervállalkozó, aki azért váltja ki a vállalkozói igazolványát, hogy meg tudja tartani a munkahelyét, illetve annak elvesztése esetén másutt könnyebben el tudjon helyezkedni. A munkaadók rendszerint azért alkalmazzák a távmunkásokat, hogy mentesüljenek a foglalkoztatással járó magas társadalombiztosítási hozzájárulás alól. A menedzsment részéről azonban fenntartások is megfogalmazódnak a távmunkával kapcsolatosan. A fő kifogás, hogy e tevékenység nem ellenőrizhető kielégítő módon. Magyarországon a távmunka iránti kereslet sokszorosan meghaladja a létező távmunka végzési lehetőségek számát.
Az otthoni számítógépek elterjedésével párhuzamosan a munkavállalók egy részéről egyre tömegesebb igény mutatkozik a távmunka végzés iránt. A munkavállalók többsége nem tudja, hogyan válhatna távdolgozóvá: nem kezdeményez, a megoldást kívülről/felülről várja. A munkáltatók ismeretek és tapasztalat hiányában vonakodnak a távmunka alkalmazásától. A munkavállalókat nemzetközi szinten hátrányos helyzetbe hozza az internetezés magas költsége. Hiányzik a távmunkára vonatkozó szaktudás, a távmunka programok menedzselésére szakosodott tanácsadó cég.
Azok a távmunkások, akiknek sikerült e státuszban állást találniuk, többnyire magasan képzettek, általában középkorúak, a legtöbben házasok. A gyermekek száma, illetve a kiskorú gyermekek léte nem volt meghatározó a munkavállalás ezen formájánál. A munkavállalókat főként az motiválta a távmunka vállalásában, hogy maguk oszthatják be a munkaidejüket és többet kereshetnek, mintha hagyományos munkaszervezés keretében dolgoznának, mert így egy időben több munkaadónak is dolgozhatnak, önkizsákmányolásuknak csak egészségi állapotuk szab határt.
Magyarországon - fejlett országok döntő többségéhez hasonlóan - nincs külön jogi szabályozás a távmunkára. A szakértők és a munkaadók úgy vélik, a meglévő munkaügyi szabályok megfelelőek a távmunkában történő alkalmazás szempontjából is, tehát nincsen szükség azok módosítására, illetve új szabályozás kidolgozására és bevezetésére. A későbbiekben az esetleges munkajogi problémák a jelen szabályozás kiegészítésével megoldhatók. Jelenleg a munkaszerződésben célszerű specifikálni azokat a sajátos körülményeket, amelyek a távmunka kapcsán felmerülhetnek. A jelen még nem a távmunka időszaka, de ezt oktalanság is lenne elvárni, ugyanakkor Magyarországon öt éven belül a távmunka elterjedhet, mert ehhez komoly munkaadói és munkavállalói érdekek fűződnek. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkban nem elhanyagolható jelentőségű lesz az a mód, ahogyan a távmunkával kapcsolatos tennivalókhoz viszonyulunk.